2012. január 22-én vasárnap 16 órai kezdettel láthattuk a Pöttyetlen katica című gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló színelőadást a Mindenki Templomában. A darab rendezője, Oláh Bódi Éva színművésznő erről így ír:
Minden emberhez szól az üzenet: nemcsak cigányokról, hanem minden elhagyatott, magányos, szegény emberről, aki segítségre szorul, akinek nincs senki, aki megfogja a kezét. Pedig mindannyiunkat két kézzel áldott meg a Mindenható azért, hogy az egyiket oda tudjuk nyújtani a bajban lévőnek. Elgondolkodtató kortünet, ahogy az emberek egyre inkább csak magukért élnek boldogtalanul, nyugtalanul, pedig lenne miből adniuk, egy darab kenyér, egy takaró, egy mosoly, egy megelőlegezett bizalom talán egy egész életet menthetne meg.
Ennek az előadásnak a legnagyobb csodája volt, amikor karácsony szent estéjén előadtuk a rehabilitációs ház lakóinak. Az előadáson a sok mogorva, rosszkedvű szenvedélybeteg, akiknek különösen nehéz ilyenkor, egyszer csak mosolyogni kezdett, majd nevetni, majd kacagni, és a derű, a vidámság szétáradt a teremben. Ezek a komoly, felnőtt férfiak együtt lélegeztek, együtt drukkoltak lélegzetvisszafojtva, könnyes szemmel a szegény kis Pöttyetlen katicának, aki végül megtalálta a szeretetet, mert volt valaki, aki megfogta a kezét, és sírva mondhatta a darab legszebb mondatát: „Akkor kellett volna szeretnetek, amikor más voltam – de én megbocsátok!”
Miért ez a csoda? Mert a darabot a szintén gyógyulófélben lévő szenvedélybetegek adták elő betegtársaiknak, akik maguk is küzdöttek a saját fájdalmaikkal, nyomorúságukkal, betegségükkel, félelmeikkel, mégis bajaik fölé tudtak emelkedni, hogy örömöt, szeretetet, adjanak másoknak. Hiszem, hogy a Mindenható áldása ezért nyugodott meg rajtuk. Majd jött a következő áldás, és terápiás drámacsoport előadhatta a darabot a Mindenki Templomában is, az előadás után egy vak lány örömmel köszönte meg a fiúknak az előadást, bár nem látott, de érző szívét megérintette az üzenet. Sok ember van, aki lát, de boldogtalan, mert nincs szíve, hogy meg is lássa a Pöttyetlen katicákat.
Boldog vagyok, hogy részt vehetek az Emberbarát Alapítvány munkájában, amely nevéhez méltóan barátja kíván lenni azoknak, akiknek nincsenek barátai. Hálás szívvel emlékezem alapítójára, Loránt Miklósnéra, Rózsika nénire, aki érző szívvel meglátta és otthonába vitte a szegény, hajléktalan embereket. Már rég nincs köztünk, de szeretete ma is él: látom a fiúkban, ahogy megteszik az első lépéseket egy teljesebb, egészséges, boldogabb élet felé, mert megérezhették, hogy „Jobb adni, mint kapni.” Ez egy szenvedélybeteg embernél nem kis dolog, ez csoda!
„A földön most e pillanatban sok millió ember él elhagyatva, cigány, arab, román, vagy zsidó, kis melegségre vágyik, hogyha hull a hó, a nagyvilág pokol, az ember szörnyeteg, de minden ember szomjazza a szeretetet, s bár mindegyiken nem segíthetünk, nem éltünk hiába, ha egyen segítettünk.” (Dickens: Twist Oliver)
 |
 |
 |
 |
