FELTÉTLENÜL OLVASD EL!
A szenvedélybeteg lányok csoportfoglalkozáson a következő házi feladatot kapták: „Mi baj van velem és a környezetemmel?” Egy 15 éves lány a következőket írta magáról:
A szüleimnek nem fogadtam szót, nem jártam iskolába, ezért sokat idegeskedtek.
11 éves koromban kezdtem el drogozni, kristályt használtam elsőnek. Aztán később apentáztam, extazit használtam, majd krekket. Egyszer füveztem, de nem volt jó, mert úgy éreztem magam tőle, mint a részeg. Az úton össze-vissza kacsázva mentem. Kokainoztam is, amit a barátaim adtak. 12 évesen rosszul lettem, elájultam. Később megtudtam a barátaimtól, hogy szájtól-szájba lélegeztettek, hogy életben maradjak. Aztán hideg vizes fürdőt kaptam, és 3 db Xanax SR 1 mg-os tablettát kaptam tőlük, utána jobban lettem, és aludtam a barátnőm elmondása szerint. Mindezeket a szüleim nem tudták, nem mondtam el nekik, mert szégyelltem, mert be voltam állva.
Az a baj bennem, hogy szemtelen voltam mindenkivel, megbántottam a szüleimet. Sok mindent elloptam otthon. A drog miatt abbahagytam az iskolát, nem szerettem iskolába járni. Elsőbb volt a drog, fiúk, a barátok, mint az iskola.
A szüleim mindent rám hagytak, tudták, hogy drogozok, de nem bírtak velem. A szüleim nem bánták, hova megyek, nem kerestek. Ezért úgy gondoltam, nem figyelnek rám, és a rossz társaságot választottam az iskola helyett, drogoztam. A szüleim sokat dolgoztak, hogy mindenünk meglegyen.
A barátnőim megtanítottak otthonról lopni!
12 évesen fiú barátom volt, és a lányságom is elveszítettem. 13 évesen összeköltöztem a barátommal, 2 évig voltam együtt vele. A barátom alkalmanként ivott, de ettől függetlenül is ütött, vert, mert féltékeny volt, még akkor is, ha az anyukámhoz mentem. Oda sem akart elengedni. Sokszor magamra hagyott, akkor más társaságot kerestem és drogoztam. A szüleimnek a verésekről sem mertem beszélni.
13 évesen baj volt velem, mert 5 hétig szinte semmit nem aludtam. A mamámhoz fordultam segítségért, mert tudtam, hogy van neki Frontinja (nem tud aludni Frontin nélkül). Kértem őt, adjon gyógyszert, hogy tudjak aludni. Kaptam tőle gyógyszert, és két napig aludtam tőle. Amikor felébredtem, teljesen fel volt dagadva a szemem tőle, mint akinek bevágtak.
Felkeltem, megmosdottam, az édesanyámtól loptam pénz, és drogozni mentem.
15 éves koromban szembesültek azzal, hogy nagy probléma van velem. Nagyon sovány voltam, enni nem tudtam, lefogytam.
A pakkokat a lakásba eldugdostam, amit megtaláltak. Próbáltak visszafogni, de nem sikerült nekik. Hiába mondták, hagyjam abba, annál jobban drogoztam. A szüleimet is idegileg tönkre tettem, teljesen kiborultak, lefogytak a viselkedésem miatt.
Ezért a szüleim úgy döntöttek, hogy az Emberbarát Alapítványhoz hoznak, hogy meggyógyuljak. Én is beláttam, hogy ezt az életmódot nem folytathatom tovább, ezért kértem a felvételem, és felvételt nyertem.
Nehéz volt elszakadni az otthoni környezetemtől, sokat sírtam. Az első hetekben menekülési kényszerem volt, mindig összepakoltam, hogy „menek haza”, de nem engedtek, lebeszéltek, ezért visszapakoltam.
De így sokkal jobb, hogy nem drogozok. Tisztulok, a szüleimnek nem okozok fájdalmat, ők is sokkal nyugodtabbak, hogy itt vagyok. Mert a szüleimnek rengeteg fájdalmat okoztam a múltba, sokat hazudoztam neki, megloptam őket, veszekedtem velük. Ezeket a dolgokat egyszer és mindenkorra szeretném a hátam mögött hagyni.
Ezért vagyok itt, ehhez kérek és kapok is segítséget. Tisztán, megváltozott gondolkodással szeretnék hazamenni.
HA SEGÍTENI SZERETNÉL, KÜLDD EL EZT A LEVELET MÁSOKNAK IS, AKIK FELELŐSSÉGET ÉREZNEK AZ IFJÚSÁGÉRT!
Bereczki Sándor
elnök-igazgató
 |
