Ideje, hogy számot vessek az életemmel!
Azért teszem ki ezt a történetet magamról, hogy valós képet adjak arról, milyen volt az életem, és hogyan segítettek az Emberbarát Alapítványnál nekem.
Drogosként kerültem be az Alapítványhoz 2016 februárjában, ugyanakkor ezt még nem akartam belátni ?hívő? fiatalként.
A rehabilitációban eltöltöttem 19 hónapot. Ez idő alatt döbbentem rá, hogy szebb és jobb az élet drogok nélkül, tisztán.
Ezt a gondozók „odaszánásának”, a személyes beszélgetéseknek, a visszajelzéseknek, a törődésnek és figyelemnek, egyszóval a szeretetnek köszönhetem. Folyamatosan figyelemmel kísérték a működésemet. Nem hagyták, hogy a magam feje után menjek.
Segítettek szembenézni önmagammal, és talán a legtöbbet a Sándor bácsinak és Ági néninek köszönhetek. (Aki nem tudná: Bereczki Sándor és felesége. Ági az Alapítvány vezetői és a Mindenki Temploma Gyülekezetének lelkipásztorai.)
Keményen, de mégis érezhetően a krisztusi szeretettől indíttatva mindig elmondták a viselkedésemmel kapcsolatosan, hogyan változtassak azon, ami helytelen, káros. Rá kellett jönnöm, úgy három hónap után, hogy nekem nem a szer, hanem a függő személyiségem a probléma. A jellememmel, az erkölcsi értékrendemmel van baj. Szükségem van a „rehabilitálódásra”. A félrecsúszott életem helyreállítására. A gödörből való felemelkedéshez az Alapítványnál nyújtottak segítő kezet. Csoportos és egyéni gondozás során a szakmailag jól képzett szakemberek rávezettek a helyes gondolkodásmódra, segítséget nyújtottak az indulataim kezelésében. Részt vehettem egy OKJ-s képzésen, ahol szakmát adtak a kezembe, és a befejezetlen iskolai tanulmányaimat is folytathattam. Munkatapasztalatot is szerezhettem az Alapítvány Pékségében, és lehetőségem volt a fiatalokkal együtt a sportolásra, kirándulásra, kulturális programokon való részvételre, egy olyan életvitel kipróbálására, amely örömet és értékeket ad, nem úgy, mint a drog. És egyre jobban megismerhettem az erősségeimet, és a gyengeségeimet is. Az önismeretre, a fejlődésemre sokféle úton juttattak el. Nagyon sok idejüket fordították a vezetők és a gondozók a velem való foglalkozásra.
Szerepet játszott a változásomban az Úr Jézus is. A legnagyobb változásra egy év után került sor, mikor megengedték, hogy egy templomi koncerten visszaálljak a szolgálati helyemre. Igazi mély bűnbánatra jutottam, és újat kezdtem az Úrban. Persze utána tennem is kellett érte.
Amikor kijöttem 2017 szeptemberében, egy szakmával a kezemben, nyomban dolgozni kezdtem. Folytathattam a gyülekezeti zenei szolgálatot és a zenetanulást. Ezek mellett megváltozott a gondolkodásom is. A családommal rendeződött a kapcsolatom, amiért a gondozóim is sokat tettek.
Most kint a világban élem a normális életet, dolgozom, tanulok, és semmiféleképpen nem kezdeném újra a drogos életmódot, mert nem szeretnék újra azokon a szenvedéseken végigmenni, amelyeket a drogok használata miatt kellett átélnem.
Az Emberbarát Alapítvány segítsége által meg tudtam szabadulni a szenvedélyemtől. És nem bírnám elviselni azt, hogy a szüleim, és azok, akik segítettek nekem talpra állni, csalódjanak bennem. Hálás vagyok, és köszönöm az Alapítványnak, a lelkipásztoraimnak, úgy is, mint az Alapítvány vezetőinek, a gondozóknak, és nem utolsó sorban az Úrnak, hogy az életem legnehezebb szakaszán átsegítettek, és most úgy élhetek, olyan egészségesen és szabadon, mint a többi fiatal.
