Ma intézetünk fiú tinédzserei kértek, hogy vigyük el őket a Velencei-tóhoz. Szerettek volna úszni, élvezni a vizet. Útközben jégeső hullott ránk, viharba kerültünk. Meg kellett állnunk félúton, de nem fordultunk vissza! A vihar után napsugaras órák következtek. A fiúk kívánsága teljesült. Végül néhány boldog óra után figyelmeztető jelezést kaptunk, hogy újabb vihar közeledik, de csodálatos napsugarak alatt az Úr oltalmával érkeztünk haza.
A szenvedélybetegségből való felépülés is a viharon, a krízisen túljutva valósul meg. A félúton, a jégesőben nem szabad feladni és visszafordulni! Miért adnánk fel a célt? A sóvárgás, a kattogás legyőzhető!
Bereczki Sándor és Ági