Opiátok
Altatók, nyugtatók
Amfetaminok
Ecstasy
Kokain
Crack
LSD
Oldószerek
Cannabis
PCP (fenciklidin)
Designer drogok
Szerek és hatások
Hepatitis fertőzések
Kóros szerencse-
játékos vagy?
Alkoholhasználati
rendellenesség teszt
Az ópiumot és származékait (ópium, morfium, heroin, máktea) közös néven opiátoknak nevezzük, melyek csökkentik a fizikai érzékenységet és az ingerekre való válaszkészséget. A gyógyászatban jól használhatók fájdalomcsökkentő hatásuk folytán. A drogbetegek viszont hangulatmódosító és szorongást csökkentő hatásuk miatt fogyasztják.
A Papaver somniferum album (mák) őshazája Kisázsia. Valószínű, hogy a régi sumérok idejében is termesztették. Az ópiumot már az ókorban is ismerték, és széles körben használták az álmatlanság megszüntetésétől egészen a menstruációs fájdalmak enyhítéséig. Az istenek ajándékaként tisztelték. Az egyiptomi és föníciai kereskedők Rómába és Görögországba szállították az ópiumot, különböző rituálékban használták fel, valamint becses árucikként kereskedtek vele. Hippokratész, az orvostudomány atyja, az elsők között használta az ópiumot gyógyszerként.
A XIX. században az ópiumháború következtében körülményessé vált az ópium-kereskedelem. Sok ember vált ópium-, később ópiumoldat- és morfiumfüggővé. Sokan tudatosan használták, szívták, itták, vagy amikor feltalálták az injekciós tűt, akkor injekciózták. Mások az ópiumtartalmú köhögéscsillapítók és tonikok rabjaivá váltak, melyeket például Angliában könnyen beszerezhettek. Az első világháború végén ismerték fel ezeknek a szereknek a veszélyét, ekkor betiltották, csak receptre.
Amikor az ópium népszerűvé vált, több író és költő használta az ihletés serkentésére. Coleridge, Elisabeth Barrett Browning, Baudelaire, Edgar Allen Poe, John Keats és Byron mind opiát használók voltak.
Thomas de Quincey híres könyve, az „Egy ópiumevő vallomásai” 1822-ben jelent meg először, és még napjainkban is kiadják. A szerző gyötrődéseit mondja el a könyvben, amikor megpróbált leszokni a kábítószerről, de ugyanakkor az olvasókban felébresztette a kíváncsiságot a drogok iránt.
A morfium a görög Morfeusz, alvás és álom istenéről kapta a nevét.
Az amerikai polgárháború veteránjai közül sokan morfiumfüggőként tértek haza, de drogéhségüket könnyen csillapíthatták, mert a morfiumot vagy a morfium-készítményeket bármely patikában beszerezhették. Ötven évvel később egyedül New Yorkban 300000-re becsülték a morfiumfüggők számát.
Az ópium első alkaloidáit az 1800-as évek elején állították elő, a XIX. század második felében pedig a morfin és a kodein kerültek forgalomba. E két ópiumszármazék gyógyszertani szempontból is jelentős: a morfin kábító fájdalomcsillapító, a kodein pedig köhögéscsillapító, a morfinénál lényegesebben gyengébb kábító fájdalomcsillapító hatással. A morfint és a kodeint az alkoholbetegek gyógyítására is használták, míg fel nem ismerték káros következményeiket.
A morfinból, a természetes anyagból félszintetikus úton előállított termék a heroin (diacetil-morfin), amely a szervezetbe jutva kb. 20 percen belül morfinná alakul, hatóanyaga tehát a morfin. A heroin hatáserőssége körülbelül ötszöröse a morfinénak. Eredetileg azért fejlesztették ki, hogy gyógyítsák vele a morfinrabságot.
A mákteát is használják kábítószerként. A száraz mákgubókat összetörik, és sűrű teát készítenek belőlük. Gyakran Noxironnal együtt fogyasztják.
A methadon mesterségesen előállított kábítószer, az ópiumhoz hasonló hatásokkal. Először a II. világháború idején állították elő, hogy helyettesítsék az ópiumot mint fájdalomcsillapító-szert, melyet abban az időben nehéz volt beszerezni.
Az ópium a mákfej tejszerű anyagából készül. A nyers ópiumot gyakran kis golyók vagy nagyobb tömbök formájában terjesztik.
A morfium (szleng: „morfi, morfó, monyó”) az ópium természetes származéka, legfontosabb aktív alkotórésze. Fehér vagy barna porként, tablettaként vagy folyadék formában kerül forgalomba.
A kodein az ópium természetes származéka. Gyógyszerként köhögéscsillapításra használják.
A heroin (szleng: „H, hernyó, OP, mákony, nullakettes, cukor”) barna, fehér, szürke vagy vöröses színű por. Szaga az ecetére emlékeztet.
A methadon általában színes szirup, amelynek színe a világos zöldtől a sárgán át a barnáig bármilyen lehet.
Az ópium füstjét mélyen beszívják. Vannak olyan fogyasztók, akik a mákgubó nedvét intravénásan használják.
A morfiumot lenyelik, szippantják vagy intravénásan belövik.
A heroint szívják cigarettában, pipában, dohánnyal vagy marihuánával keverve, így az anyag fokozatosan jut a szervezetbe.
A heroinport orron át szippantják. Ez veszélyesebb a szívásnál, mert az adag egyszerre jut a szervezetbe, és túladagolást eredményezhet. Az óvatosan felmelegített por füstjét vagy gőzét belélegezik.
Intravénásan beadva a legveszélyesebb, mert azonnal és intenzíven hat, ekkor keletkezik a „flash”. Ezenkívül még nyaki ütőérbe, halántékba, kézfejbe, a combok belső felszínébe, bokába, talpba is szokták beadni.
A methadont lenyelik. Habár folyadék, mégsem alkalmas injekcióval történő bevitelre, mivel olyan anyagokat tartalmaz, amelyek az érfalat irritálják, véralvadást és érösszeomlást okoznak. Ez elrettenti a használót az injekcióval történő beadástól, és megtörik az injekcióhoz kapcsolódó pszichikai függőség, rituálé.
A mákteát rendszerint isszák, de vannak, akik intravénásan is használják.
Az opiátok hatása függ a használt szer típusától, mennyiségétől, az alkalmazás módjától, az egyén fizikai és lelkiállapotától, testsúlyától, korától, a szerrel való korábbi kapcsolatától, és a környezettől is.
A szerfogyasztásból eredő hatásokkal kapcsolatban általánosan azt emelhetjük ki, hogy a fogyasztó nyugalmi állapotba kerül, szorongása enyhül, a mindennapok gondjai alól felszabadul, a fájdalomérzete jelentősen csökken, nyugodt eufóriában találja magát.
Aki az opiátokat rendszeresen használja, álmodozó és egykedvű lesz.
Az ópium miatti álmosság stuporrá, eszméletlen állapottá válhat, amelyet elferdített valóság-érzés és víziószerű „ópiumálmok” kísérnek, s kéjszerű gyönyörével hatalmába keríti a fogyasztót.
A vénába adagolt heroin robbanásszerű hatást vált ki, melyet a kábítószeresek „flash”-nek, azaz „villanás”-nak neveznek. Ekkor az egész testet hő és elernyedés-érzet, valamint személytelen boldogság és intenzív örömérzés hatja át.
A methadon nem ad hirtelen élményt, de kb. 30 percen belül eljuttat a csúcsra, bár ez kevésbé heves, mint amit a heroin okoz. Álmosság, csend, nyugalom, kellemes érzések követik.
A drogbetegek gyakran a hatásnövelés miatt más drogokkal is keverik az opiátokat. A szerfüggők a heroint néha alkohollal, amfetaminnal együtt veszik be. A kokaint is fogyasztják heroinnal együtt, mivel örömélményt gerjesztő és kedélyjavító hatása van. Ha együtt használják a két drogot, fokozódik a két anyag mérgező hatása. Különösen veszélyes, ha stimulánsokkal vagy kokainnal keverik. A hatás kiszámíthatatlan, ezért a használat halálhoz vezethet.
Az opiátok használatának megvannak a rövid távú és hosszú távú veszélyei, káros hatásai.
Rövid távon a fogyasztónak olyan panaszai vannak mint fejfájás, hányinger, szédülés, légzészavar stb. Hosszú távon pedig étvágytalanság, székrekedés, gyomor és bélműködési zavarok, májkárosodás, súlycsökkenés, a szervezet teljes pusztulása, súlyos szövődmények.
A súlynövelés miatt különböző anyagokat (hintőpor stb.) kevernek például a heroinhoz. Ezek az anyagok a perifériás keringési rendszerbe jutva elzárhatják a legkisebb véredények útját. Az így bekövetkező rossz vérellátás következménye az agy, a tüdő, a szíverek károsodása.
A szerfüggő további károsodása és nehézségei a hangulatromlás, a problématűrő képességének a csökkenése, érdeklődésének és aktivitásának csökkenése.
A túladagolás miatt a használó halálos veszélybe juthat. Szívgyengeség, légzési nehézségek állnak be. Torpid állapotba (ernyedt, bambult közönyösség, amely a kómáig fokozódik) kerül. A bőr hőmérséklete csökken, a pupillák szűkek lesznek, légzési rendellenességek, szívritmuszavar lép fel.
Halálos kimenetele lehet általában a droghasználatnak, ha a fogyasztó hosszabb absztinencia után olyan erős adagot ad be magának, mint a leszokás előtt, vagy ha nagyobb mennyiséget használ, mint szokott.
Az opiátok használatának súlyos következménye a hetek-hónapok alatt kialakuló tolerancia, az erős pszichikai és fizikai függőség létrejötte.
A methadon is függőséget okoz!
A kellemetlen megvonási tünetektől való félelem a folyamatos fogyasztásra való kényszerítést idézi elő a szenvedélybetegekben.
A droghasználatot erkölcsi összeomlás követi (prostitúció, autófeltörés stb.) az anyag megszerzése érdekében.
A meggondolatlan fogyasztó, ha nem steril tűt használ, fekélyeket, tályogot, sárgaságot, AIDS-t kaphat.
A következő opiát-megvonási tünetek figyelhetők meg a szerfüggőknél, ha nem veszik be a szokott anyagot egy bizonyos időn belül: izzadás, hidegverejték, izomgörcs, végtagfájdalom, pupillatágulat, láz, a bélmozgás felgyorsulása, hasmenés, émelygés, hányinger vagy hányás, orrfolyás vagy könnyezés, a rövid alvást lidércnyomásos felriadás szakítja meg, ásítozás, lehangoltság, feszültség, akut szorongás.
A methadon-megvonási tünetek a morfiuménál enyhébbek, de elhúzódóbbak.
Néhány szakértő azt állítja, hogy a heroin-elvonás mind fizikailag, mind pszichológiailag kevésbé traumatikus, mint az alkoholé, az altató- vagy nyugtatószereké.